|
A hátsó fékpofák cseréjének menete:
A fékrendszer a gépkocsi egyik legfontosabb eleme, bárminemű javítás otthon házilag szigorúan tilos! A legkissebb hibával is fordúljunk szervízbe! Azonban ha érzünk magunkban annyi szakértelmet, és tudjuk, mit csinálunk, akkor a fékbetétek cseréjét magunk is elvégezhetjük. Ugyanakkor fékbetét cserénél a fékdonokat is le kell ellenőrizni, nem e kopottak, vagy deformálódtak e el. Ezesetben szükséges lehet a dobok felszabályoztatása, amit szintén csak szakműhely képes elvégezni.
Tehát, akkor nézzük: A kerék levétele után ezeket az alkatrészeket fogjuk találni. Ha mégsem így lenne, akkor menjünk hátra a hátsó kerékhez és azt szedjük le!
Mielött azonban hozzálátnánk mindenképp szerezzük be a fékpofákon kívül az új beépítőkészletet is, ami tartalmazza az új rugókat!
Először is a váltót tegyük sebességbe és a kéziféket engedjük ki. Az első kerekeket a biztonság kedvéért támasszuk ki egy féltéglával, vagy egy erre alkalmas tárggyal (előre, ill hátragurulás ellen is). Ezután a hátsó kereket vegyük le.
A szerelési útmitató azt írja, hogy a fékpofák cseréjéhez vegyük le magát a kerékcsapágyat is,mivel így jobban hozzáférhetünk a területhez. Ezt azonban csak akkor tegyük meg, ha sikerült beszereznünk két darab új tengelycsonk anyát is, mivel a régiek csak roncsolással vehetők le és így már nem lehet őket újra felhasználni. Illetve egy nyomatékkulcsra is szükségünk lesz az anya meghúzásához. A kerékcsapágy levétele nélkül is elvégezhetjük a cserét. Mindenekelött készüljünk fel, hogy a fék meglehetősen koszos lesz, ezért nem árt beszerezni egy pár gumikesztyűt is. Ha minden jól megy (miért menne) akkor a hátsó fékdobot a felfogató csavar kicsavarása után könnyedén le tudjuk venni. Ha nem, akkor a fékdob oldalát kalapáccsal óvatosan ütögessük meg, de szemből is ráüthetünk párat. (én gumikalapácsot ajánlok, de ha azzal nem megy, akkor jöhet a jóöreg fém kalapács) Ezután a dob elválik az agytól és le tudjuk húzni. Ha szorúlna, akkor jobbra, balra forgatva és eközben kifelé húzva húzzuk le a dobot.
Ha a dob végképp nem mozdul, akkor két M8-as méretű csavart csavarjunk be a dob furatain, majd ezekkel húzzuk le a dobot. Mindegyiken egyszerre csak egy picit húzzunk, különben megszorúlhat a dob. (WD-40, illetve csavarlazító használata nem ajánlott a fék esetében, mert beszennyezheti a betéteket. Ne gondoljuk azt, hogy "úgyis kidobom a régi betéteket, annak már mindegy", mert mi van, ha mégsem jön le a dob és kénytelenek vagyunk szervízbe menni? Akkor aztán végképp nem lesz hátsó fék, mert teleolajoztuk. Inkább féktisztítóval próbáljuk benedvesíteni az alkatrészeket)
Ha lejött a dob, akkor mindent fújjunk át féktisztítóval, hogy egy picit tisztább legyen a terület. Használhatunk egy rossz fogkefét is a tisztításhoz. A földre azért tegyünk egy rongyot, amit a művelet végén kidobhatunk, ne a talajra menjen a sok kosz.
Soha ne használjunk a tisztításra sűrített levegőt, mert a fékbetétekben azbeszt is lehet és a por felkavarodva, majd belélegezve rákot okozhat!!!
Most már valamennyire látszik a műtéti terület, nekiállhatunk a fékpofák leoperálásához. Először a fékpofákat összehúzó alsó rugót vegyük le. Ehhez egy megfelelő kampó, vagy egy lapos csavarhúzó lehet a segítségünkre. Ha tudjuk akkor most vegyük ki a felső rugót is. Ezután a fékpofákat a féklemezhezhez rögzítő pöcköket kell hátrafelé kivenni: A kis alátétet fogóval megfogva nyomjuk be és forgassuk el 90 fokban, ekkor szépen lejön. A rugót, a stiftet és az alátétet vegyük le.
Most már a betétek kiszedhetőek. Azonban van még egy függőleges helyzetben lévő rugó, ami a betétek fékdobtól való megfelelő távolságának beállítására szolgáló szerkezethez tartozik. Ez tulajdonképpen egy menetes cavar, aminek a két vége nekifeszül a fékpofáknak így be lehet állítani a köztük és a fékdob belseje közötti távolságot. Ezt a véletlen elfordulás ellen egy lemezke védi, ami nekifekszik a beállító fogaknak. A lemezkét pedig ez a harmadik rugó tartja a helyén.
Pattintsuk ki ezt a rugót is. és a lemezkét vegyük ki. Ezután a pofák és a beállító stift szépen kijönnek. Illetve csak az egyik betét fog teljesen kijönni, mert a másik még mindíg a kézifék bowdenjéhez van rögzítve.
A kézifék bowdenjét egy fogó segítségével akaszthatjuk ki, ha a rugót hátrahúzzuk a bowdenről.
Ez a stift, amiről korábban beszéltem
Ezt is tisztítsuk meg, illetve a menetes résznél tekerjük vissza alaphelyzetbe. Ez a stift a fogaskeréknél széthúzható, ide nyomjunk egy csepp zsírt, hogy könnyebben elfordúlhasson.
Most miután mindent leszedtünk, tisztítsunk meg mindent féktisztító spray-el és ha nagyon koszos akkor bevethetjük a használt fogkefét is.
Összeszerelés:
Mielött nekiállnánk az összeépítésnek, nézzük meg a fékmunkahengerek állapotát is. Húzzuk le a gumi borítást és keressünk olajfolyásra utaló nyomokat. Ha valahol szivárogna, akkor itt az ideje a cserének! Ezután a munkahenger dugattyúit vissza kell nyomnunk, hogy összeszerelés után fel tudjuk helyezni a fékdobot, ehhez szükség lehet a légtelenítő csavar megnyitására. Ezután a fékelmez azon pontjait kenjüj be vékonyan zsírral, ahol a betétek hozzáérnek a fékelemezhez. Fontos, hogy hőálló zsírt, vagy rézpasztát használjunk, de tényleg csak minimális mértékben, nehogy a fékbetétekre, vagy a fékdobra csöppenjen!
Az új betéteket beszzerelés elött szintén érdemes átfújni féktisztítóval, éppúgy, mint a fékdob belsejét, amit aztán töröljünk szárazra. Első lépésként a kézifék bowdenjét bújtassuk vissza az új fékpofa fülébe a rugó hátrahúzásával. Ezután mindkét betétet rögzítsük fel a féklapra az új rugós peckekkel. A pecket hátulról nyomjuk át a betéten, majd elölről rakjuk rá a pici rugót, legvégül pedig fogó segítségével nyomjuk rá a lefogató alátétet, majd 90 fokkal forgassuk el. Ezzel rögzítettük a betétet a helyén. Végezzük el mindkét oldalon.
Akasszuk vissza az alsó rugót a fékpofák aljába. ehhez egy kis erőre lesz szükségünk, használhatunk vékony fejű fogót vagy egy vékonyabb csavarhúzót, amivel a rugó végét be tudjuk akasztani a helyére. A cavarhúzóra akasszuk rá a rugót, a csavarhúzó végét pedig dugjuk be a furatba, ahová a rugónak kapaszkodnia kell. A csavarhúzót elmozdítva a rugó szépen becsuszan a helyére. Egy második csavarhúzóval segíthetünk neki megtalálni a helyes utat.
Ha ezzel is megvagyunk, akkor a beállító stiftet és a biztosító lemezt kell a helyére tennünk. Figyeljünk a fülek megfelelő elforgatására, és hogy jól illeszkedjenek a fékpofákhoz. A stift fogja le a biztosító lemezkét is!
Akasszuk be a kis rugót a biztosító lemez és a fékpofa alja közé. Legvégül pedig a felső rugót akasszuk a helyére. Mindne rugót csak egyféleképpen lehet helyesen berakni. Ha valahol nem fér el rendesen, akkor lehet, hogy meg kell fordítani, vagy nem az a rugó való oda!
Mégegyszer ellenőrizzük le, hogy minden a helyén van e és nem e felejtettünk ki valamit. Ha minden rendben van, akkor tegyük fel a fékdobot próbaképp és forgassuk meg. Ha könnyedén forog, akkor be kell állítani az előfeszítést: A távtartó stift fogaskerekét lefele tekerve növelhetjük, felfele tekerve csökkenthetjük a fékpofák nyílását. Előfordúlhat, hogy a stift betekerése ellenére nem tudjuk felrakni a dobot, ez azért lehet, mert a betétek nincsenek középpontban. Próbáljuk meg kézzel megmozgatni őket, amíg középre nem kerülnek és a dobot rájuk nem tudjuk tenni. A stiften lévő fogaskereket addig tekerjük, amíg a dobot felhelyezve a fékpofák kis surlódással nekiszörulnak a dobnak. Ez a helyes beállítás.
A fékdobot egy pici csavar fogja a kerékagyhoz, erre azonban csak addig van szükség, amíg a kereket fel nem rakjuk, tehát nem fontos visszahelyezni ezt a csavart, mert a kerékcsavarok ugyanúgy megtartják a dobot is, mint magát a felnit. (Nekem ezért nem volt már az elején sem rajta ez a csavar) Még egy tipp.: A fékdobot úgy tegyük fel, hogy a rajta lévő furatok ne essenek egybe a kerékagy furataival, így később könnyedén levehetjük a dobot az ide becsavart 8-as csavarokkal.
Most végezzók el a cserét a másik oldalon is, ami az ezen az oldalon megszerzett tapasztalatokkal felvértezve jóval könnyebben megy majd.
Szerk: A képen már csak egy régi alkatrész maradt, mégpedig a munkahenger. A betétek cseréje után jobb lett ugyan a fék, de nem azt kaptam, amit elvártam volna, így a 14 éves munkahengereket is lecseréltük. Természetesen ezt szerelőre bíztam, ezért nincs is róla leírás. Ezzel ne is kisérletezzetek otthon, mert megfelelő szakértelem nélkül nem biztos, hogy elsőre menni fog, és itt nincs második esély. Természetesen a csere után tökéletes lett a fék. Egyébként azért nem a munkahengerek felújítását választottuk, mert a belseje túlságosan el volt korrodálva (rozsda) és ez a felület hamar kikezdte volna az új tömítéseket. Egyébként a szétszedett munkahengerek ele voltak kosszal, nem csoda, hogy nem fogott rendesen a fék. Ezen felbuzdúlva szerelő barátommal felújítottuk az első féknyergeket is, ami szintén elég koszos volt belül. Itt csak felújítás történt, mivel az új munkahengerek előre nem túl olcsóak.
A most kicserélt fékbetéteknek bizonyos időre van szükségük, hogy megfelelően bekopjanak, ezért ne várjuk már most a legelején, hogy a fék 100%-os lesz. Az első 100-150 kilóméteren ezért óvatosan fékezgessünk és figyeljünk oda a megfelelő követési távolságra. A 150 km letelte után érdemes mégegyszer beállítani a fékpofák előfeszítését.
Kézifék beállítása
|